A fogadalmakról

2016.01.10 14:24

Az új évbe való belépés alkalmából talán sokan megfogadtak valamit. Lemondanak erről, rászoknak arra, befejezik ezt vagy azt, vagy éppen el sem kezdik. Én nem vagyok az a fogadkozós típus, a szilveszteri felhajtás sem motivál ebben, mégis, valahogy mindig érzek ilyenkor egy lezárást és egyben újrakezdést, ami azért jó alapot adhat arra, hogy átgondoljak dolgokat, s ha kell, eltökéljem magam a változtatás mellett. Amit végül is az év során bármikor megkezdhetek... Ayurvédikus szempontból megközelítve, az alkatokat tekintve ez olyan jó kis Kaphás kényelmességnek tűnik: ráérünk arra még, majd... Legalább e tekintetben nem vagyok Vata, ha már sok egyéb tulajdonságomat tekintve igen.

De nézzünk másokat. És a fogadalmakat. Azt vettem észre a környezetemben, hogy az emberek általában mindenre szánnak időt, csak magukra nem. Mert sok a munka, vagy ott van a család, a gyerekek, akikkel foglalkozni kell, aztán a barátok, a társaság, akikkel szintén foglalkozni kell időnként. Aztán ha mégis fölszabadul egy kis idő, és az ember kiléphet egy kicsit a kötelező körforgásból, akkor jönnek azok a tevékenységek, amikkel addig elmaradt. Jó, hogy ha ezeket tudjuk pótolni, s jó, ha a szeretteinkkel, a barátokkal vagyunk, de összességében azt gondolom, nagy szükség van arra, hogy "magunkkal" is legyünk. Ez megtörténhet akár egy kisebb séta vagy nagyobb túrázás közben, de akár otthon ülve és "semmit sem csinálva". Akkor, amikor úgy érezzük, mindent el tudunk engedni, nincs kötelesség, nincs bennünk a valamit csinálás kényszere, a beszéd kényszere, az interneten lógás kényszere. Az ilyen alkalmak persze ritkák. Egyrészt külső, másrészt belső okokból. Viszont azt gondolom, egyszerűen szükségünk van bizonyos rendszerességgel időre, amit magunkra szánunk. És ez nem önzés. Hanem töltekezés. Kisgyermekes édesanyáknak, éjjel-nappal dolgozó nőknek és férfiaknak talán önzésnek tűnik, és még lelkifurdalást is okozhat, ha heti vagy akár csak havi két órában kizárólag magukra figyelnek és valami olyat tesznek, ami igazán pihentető, testileg, lelkileg, szellemileg építő. Ám utána jobb lehet, egészen máshogy viszonyulhatnak helyzetekhez, emberekhez, problémákhoz - már amennyiben teljesen sikerül megélni a kikapcsolást. És ezt mások is érzékelhetik rajtuk.
Szóval ha már fogadalom, és új év, akkor szerintem érdemes ezt is számításba venni, kilátásba helyezni. Hogy - ilyen vagy olyan formában - de szánunk időt magunkra. Egy kis csöndességre, befelé figyelésre, az önvalónkkal való "találkozásra".

Azt már csak "halkan" teszem hozzá: az ayurvédikus masszázs is kiváló alkalom lehet ehhez...:)