Az idő, ha megáll...

2016.02.08 13:31

Megállt az idő - jutott eszembe a legutóbbi masszázs közben, mikor másodszor néztem rá a stúdió faliórájára, s az még mindig fél 8-at mutatott. Persze, ez már érkezésemkor sem volt valós, mivel reggel 9 óra előtt léptem be, aztán meg eltelt vagy háromnegyed óra. Utána pedig legalább még egyszer ennyi, s ahányszor rátévedt a szemem a szemben lévő órára, mindig a fél 8-at láttam.
Először még kicsit zavart ez az "időtlenség", nem tudtam, hol is járok, de aztán arra gondoltam: milyen jó, hogy nem kell a mutatókat figyelnem, mert úgyis mindegy, így csak szépen haladtam előre, a saját tempómban, nagyjából betartva a fogások számát, de ha valahol úgy éreztem: több kell, ott tovább masszíroztam. És csodák csodája, így is végeztem időben. Tehát, mégis benne az időben, az örök körforgásban, mégis azon kívül, hiszen nem számolgattam magamban, hány percem van még.
Kicsit megéreztem, milyen jó is lenne, ha minden fontos dolgunkat így csinálhatnánk: viszonylag szabadon, nem az órához igazodva, hanem egy belső óra, érzés szerint. Mindenre annyi időt hagyni, amennyi kell, amennyit érzünk.
És az is jó lenne, ha az, aki eljön hozzám, aki ott fekszik a masszázságyon, valami hasonló időtlenséget tudna megélni, amikor nem számít, hogy oda kell-e érnie valahová, vagy óra szerint van még teendője, mert a kezelés hatására el tudja engedni ezeket a külső kényszereket.
Persze, persze, a masszázsnak is van egy időtartama, s ha az lejár (sajnos, kénytelen vagyok nézni...), akkor úgyis "vissza kell térni", de addig is, egy kicsit, talán, valakinél, ha nem is mindenkinél, sikerül elérni, hogy: megáll az idő...:)

(Azt hiszem, pénteken nem csak én éreztem ezt.)